Schmidt Jenő levelet írt a polgármestereknek

Schmidt Jenő levelét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük:

Tisztelt Polgármester Hölgyek és Urak!

A mellékletben található megkeresést másfél évvel ezelőtt küldtük el Palkovics László innovációs és technológiai miniszter úrnak!

Erre válaszul megszületett a víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvényt (Vksztv.) módosító egyes energetikai és közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi LXVIII. törvény (továbbiakban: Módosítás). A Módosítás fő lényege az, hogy amelyik tulajdonos nem tudja működtetni a víz- és szennyvízközmű rendszerét, attól átveszi a szabályzó és az ellátás felelősségét az önkormányzatokra tevő és minden lehetséges beavatkozási eszközzel rendelkező állam. Vagyis magyarul egy újabb államosítás történik csak nem a törvény erejénél fogva, hanem gazdaságilag kikényszerítve. 7 év ment rá, hogy eljussunk idáig.

Az államosítás nem megoldás.

Az ellátási felelősségüket komolyan figyelemmel kisérő polgármesterek évek óta segélykiáltásokat küldenek a Kormány felé az ivóvíz- és csatornaszolgáltatás finanszírozásának helyreállítása érdekében. A vízközmű szolgáltatók szakmai szövetsége, a MaVíz megrendelésére 2014-ben a KPMG, 2016-ban és 2018-ban a Századvég Gazdaságkutató készített átfogó elemzést. A független szakértői tanulmányok nemcsak a problémafeltárással foglalkoztak, hanem konkrét és használható javaslatokat dolgoztak ki a fenntarthatóság, valamint a vízközmű szolgáltatásról szóló törvény betarthatóságának biztosítására.

A szakmai anyagok és a szolgáltató társaságok beszámolói alapján egyértelműen megállapítható, hogy az évek óta tartó várakozás mára cselekvéssé kellett, hogy érjen. A mintegy 40 vízközmű cég egyharmada, a vidéki hátrányos adottságokat örökölt kisvárosokat és falvakat üzemeltető szolgáltatók a csőd szélén vannak, a fizetésképtelenség hetek, hónapok kérdése náluk. A középső harmad is csak azért mutat még életjeleket, mert nem végzik el a szükséges karbantartásokat, felújításokat. Így tud az üzemi eredményük minimális veszteséget felmutatni. Őket ugyanis magasabb díjakkal és több tartalékkal „talált meg” a 2013-as díjbefagyasztás, majd a 10%-os rezsicsökkentés. Továbbá fajlagosan kisebb terhet jelent számukra a méterenként 125 forintos közművezeték-adó, a fajlagos népsűrűség által, de ennek ellenére ez az adónem átlagosan az árbevétel 5,4%-ot viszi el.

Az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás „helyi közügy”, amelynek ellátása a helyi önkormányzat alapvető kötelezettsége, amelyhez az Alaptörvény az ellátáshoz szükséges közművagyont rendeli, amely része az önkormányzati törzsvagyon elidegeníthetetlen részének, és a nemzeti vagyon része. Az ellátási felelősség, az a kötelezettség, amelynek keretében a helyi önkormányzatnak meg kell teremteni a vízközmű szolgáltatás infrastrukturális feltételeit.

A vízszolgáltatás egy nagyságrenddel komplexebb műszaki, pénzügyi és jogi folyamat, mint a hulladékgazdálkodás, az esetleges üzemzavar elviselhetetlen kockázatot jelent. Hulladékgazdálkodási modell ebben az esetben nem járható, ugyanis a vízellátás és a szennyvíztisztítás nagyságrenddel bonyolultabb műszaki, jogi, pénzügyi folyamat. Itt nem lehet hibázni, a szolgáltatás nem eshet ki több napra, ne adj’ Isten több hétre!

Az önkormányzatok az üzemeltetési számok alapján jobb tulajdonosnak bizonyultak, mint az állam.

Nyilvánvalóan attól, hogy a vagyon átadásra kerül minden felelősséggel együtt, ettől az üzemeltetés kérdése még nem oldódik meg! Különösen akkor, ha nincs megfelelő távolságban lévő többségi állami tulajdonban álló regionális szolgáltató! A korábbi szolgáltatók jogutód nélküli megszűnése, esetleges felszámolási eljárása is komoly szociális és gazdasági problémát okozna, nem beszélve az ellátásbiztonság azonnal érzékelhető sérüléséről. Ebből adódóan pénz kérdése lesz az üzemeltetés.

Logikusnak tűnik tehát, hogy az Államhoz delegált ellátási felelősség mellett a korábbi szolgáltatók valamilyen formában – esetleg a jogi személyiségük épségben hagyása mellett – továbbra is ellátnák az üzemeltetési feladatokat egyfajta „kiszervezés” formájában. (habár ennek a kereteit a Vksztv. egyelőre nem teremti meg, és a Módosításban sem találunk erre vonatkozó utalásokat, de ettől még nem lesz más megoldás.)

Óhatatlanul felmerülnek a következő kérdések: Kell ez nekünk? Mit szólnak ehhez a tulajdonos önkormányzatok, a polgármesterek? És mit szól ehhez a Pénzügyminiszter Úr államháztartási szempontból? Nem kellene-e egyforma bánásmódban részesíteni hazánk 80%-át ellátó, már kivéreztetett önkormányzati tulajdonú szolgáltatókat? Ha a hulladékgazdálkodás évi 80 Mrd Ft közös adóforintba kerül, az ivóvíz ne kerüljön ennyibe.

Arra kérek minden felelős önkormányzati vezetőt, hogy a vagyont ne adja át és működtesse a céget. Mi arra a biztosíték, hogy újra nem leszünk kiszolgáltatva a profit mindenhatóságának, és a nem közösségi tulajdonnak? Csak a közösségi tulajdon tudja garantálni az ellátás biztonságát, a díjakat, a fejlesztések folyamatos fenntartását, innovációt valamint a hatékonyságot. A víz alapvető élelmiszer. Tartsuk meg mindenáron, inkább a szabályzó és támogatási rendszeren változtassunk.

Budapest, 2021. augusztus 23.

                                                                   Üdvözlettel:

                                                                                                                                        Schmidt Jenő

                                                                                                                                              elnök

                                                                                                 Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

Schmidt Jenő levele letölthető: INNEN